Napoztunk a parton és közben a mellettünk elhaladó családok beszélgetésfoszlányait hallgattuk. (Szerintem más is szokott ilyet csinálni. :) ) 

A gyerekek ahogy meglátták a vizet, szinte egytől-egyik könyörgésbe fogtak, hogy bemenjenek a vízbe. Szinte minden esetben ilyen és ehhez hasonló válaszokat hallottunk:

• Nem, most nem lehet. 
• Nem, nem lehet. Vizes lesz az új NIKE cipőd.Tudod, most hozta a nyuszi.
• Nem, ne hülyéskedj! Hogy gondolhatod, hiszen még csak április van.
• Hogy gondolod. Nem hoztunk fürdőruhát és türcsit sem.

A vízben pedig fürödtek. Jópáran. Gyerekek, felnőttek egyaránt. 

Kik voltk ők? Nagyrészt külföldiek. Közülük senki sem habozott, hogy fürödjenek-e. Aki akart bement, a többiek a parton sütkéreztek.

Volt egy család, ahol német és magyarajkú rokonság együtt volt, ott a német gyerekek belementek a vízbe, a magyar gyerekeket nem engedték a szülők. Vajon miért?

Ez volt a válasz: "Nem mehetsz bele kislányom a vízbe. - De ők miért mehetnek bele? - kérdezte a gyermek. - Mert ők hozzá vannak szokva - válaszolta az apuka."

Ez a délután nagyon csodás volt, de nagyon tanulságos is. Megerősített abban, hogy igenis, mi magunk vagyunk saját magunk és gyermekeink legnagyobb akadályozói, a jövőnkben elérhető sikereink rombolói.

Nagyon korán a tudatalattiba véssük a sok nemet, a sok nem lehet, baj lesz, veszély lesz kifejezéseket, ha bármi olyan helyzet előtt állunk, ami újszerű, hihetetlen, vagy csupán csak azért, mert korábban áprilisban még jégtáblák úszkáltak a Balatonon, most meg olyan csodás idő volt, hogy mi úszkálhattunk a vízben.

Mi történt volna legrosszabb, ha bármelyik szülő, aki nemet mondott a gyermekének azon a napon, akkor igent mond? Megengedi, hogy kipróbálja. Belelép a gyerek a vízbe és érzi, hogy hideg. Aztán gyorsan el is tudja dönteni, hogy ezt ő nem akarja. Ezzel szemben pedig nem tudta kipróbálni, nem tudott saját akartából döntést hozni. Ellenállás, tudatában egy újabb kódolás, hogy nem, nem szabad megtennem, mert ez egy újszerű, nem megszokott dolog. Tökéletesen építjük a korlátainkat. Amit felnőtt korunkban - amennyiben felismerjük - hatalmas munka lesz lebontani annak érdekében, hogy egy sikeres, boldog, kiegyensúlyozott életet éljünk majd.

Tehát, amikor megszületik egy újszülött, akkor még se nem pesszimista, se nem optimista. Hogy milyen attitűdje lesz, az azon múlik nagyrészt, hogy milyen kódolást kap gyermekkorában.

És igen, mi is fürödtünk...

----------

Zalaegerszeg, Zala megye, Teskánd

Tóth Szilvia business coach és tréner

+36 30 400 2610